A királyság bukása

Történt egyszer, hogy a nagyobb állatok addig-addig nézegették a méhecskék és a hangyák életét, amíg meg nem irigyelték a királyságukat. Az apró rovarok egész nyáron gyűjtögettek, hogy a hideg évszakban ne éhezzenek, a jól végzett munka után pedig a jó meleg boly védelmében vígan mulatozhattak. Bezzeg a téli vadon lakói olyankor a hó alól kotorták elő az élelmet, ha egyáltalán találtak valamit. A medvének, a sünnek, a pelének, az ürgének, a mormotának és a denevérnek jobb híján téli álmot kellett aludnia. Elegük lett a kényszerpihenőből, télen is szerették volna élvezni az élet nyújtotta lehetőségeket. A bogarak szintén, akik a testükben lévő vizet glicerinre cserélték, hogy ne fagyjanak szét, s mikor lehűlt a levegő jó időben mélyen elbujdostak az avarba, a fák odvába, vagy egyéb repedésekbe, ahol átvészelhették a fagyos évszakot.

****

– Tudom, mi járatban vagy! – üzente Elleilah.
– Hol vagyok, és miért vagyok itt?– Kristályvárosban vagy, a fenti világban. Ősidők óta várunk rád, a megmentőre. Azért jöttél, hogy megtanuld, hogyan lehet győzni, mert te leszel a király az erdőben.
– A király? Ugyan, egy vaddisznó sosem lesz király, én nem is akarok az lenni, a király gonosz, mindenkit elnyom, mindent elvesz tőlünk, éhezünk, fázunk, bujkálunk, és szervezkedünk, a katonái sanyargatják az egyszerű állatokat, nem, én ilyen király nem szeretnék lenni! – gondolta Pimpi felháborodva.
– Jól gondolod, ilyen király nem szeretnél lenni! Lehetsz más király, olyan, aki jóságos és tanítja, irányítja az erdőt, aki a szívével gondolkodik, és mindenkit szeret! Vezetőre szükség van, mert nem mindenki tudja, mi a helyes, főleg ennyi év elnyomás után! Nagy felelősség, ám nemes küldetés!
– Olyan csak a mesékben van… - legyintett Pimpi.
- A mesékben? Igen, de ne feledd, a mese az élet! Minden mese az életről és a jóságról szól! Az álmokról, a vágyakról, aztán azt hiszitek tényleg csak mese, ezért soha nem valósulhat meg. Ha így gondoljátok, úgy is van. Minden úgy történik, ahogyan gondoljátok! Ám bármikor lehet választani! Mindig lehet változtatni, amire a legalkalmasabb a most azonnal. Amíg odázzátok, sohasem történik meg, amit szeretnétek, mert előre vetítitek a távoli jövőbe! Te vagy a kiválasztott, aki segíthet megváltoztathatni az erdőlakók nyomorúságos életét!
– Én? A kis vadmalac, aki mindig mindenkit utánozok? Akit megpofozott az apja és úgy elmenekült otthonról, de úgy, hogy vissza sem talált? Én? Még gyerek vagyok… Hát ki vagyok én? – nézett végig magán.
– Az vagy, akiről a kedvenc meséd szól! Illetve te lehetsz az, ha akarod! Minden rajtad múlik, elvállalod, vagy sem? Te döntesz! Dönts okosan! Ha igent mondasz, szólj, és megkezdődik a tanításod! De jól vigyázz, ha egyszer döntesz, többé nem léphetsz vissza!