Rendszeres õslénytan

A könyv felépítése az õslénytan történetének bemutatásával, majd a legszükségesebb általános õslénytani ismeret átadásával kezdõdik. Ezután következik a rendszeres rész. A rendszertan ismertetését azonban megelõzi az osztályozás, a nevezéktan és rendszerezés fogalmainak körüljárása. Külön kitérünk a természetes és a mesterséges rendszer definiálására, majd az egyes állat- és növénytörzsek kerülnek sorra. Itt azonban kényszerû kompromisszumokat kötöttünk, amennyiben a rendszertani részben a vizsgálat módja szerint mesterségesen fogtunk össze olyan állat- és növénytörzseket, amelyeket a természetes rendszertan szerint nem sorolnánk együvé. Ennek oka az a gyakorlati igény volt, mely ezen a szinten felülírta a rendszertan követelményét és az oktatásnak megfelelõ módon, tehát a mikroszkóppal vizsgálható taxonokat egy mesterséges tárgy, a mikropaleontológia fejezetbe gyûjtötte össze. S mivel elsõsorban gyakorlati igényeket elégít ki a könyv, ezért azon õsmaradvány-csoportokat állítottuk a kötetbe, amelyek hazánkban is elõfordulnak, és jelentõsek. S bár nehezen álltuk meg, ám azokat az egzotikus, kihalt és vitatott rendszertani helyzetû csoportokat, amelyek kutatása ma az õslénytani kutatás élvonalába tartozik, sajnos mellõznünk kellett. A rendszertani részt rövid evolúciós fejezet követi, melyben a kihalásokról is említés következik. Ezek, a rendszeres õslénytant keretbe foglaló fejezetek tehát egységes egészt kínálnak az egyetemi általános alapképzésben résztvevõk és a téma iránt érdeklõdõ mûvelt és mûkedvelõ közönségnek egyaránt.