A tenger meséi

„Az író a tenger muzsikáját hallgatta, de ugyanakkor színes, örökké változó képeket is látott. Mert a tenger színe folytonosan változott: néha kék volt, máskor haragos zöld, de olykor – ha a nap hanyatlani kezdett az égen – pereme bíborszínt öltött. Este azután elsötétedett a tenger és csillagok tükröződtek felszínén, míg a mélyben világító halak cikáztak…Az író értette a szellő suttogását, a hullámok morajlását, az óriás tengeri kagylók zúgását, és néha-néha hallani vélte a tengerbe süllyedt városok harangjait is… A köznapi emberek aligha látták a hínárral borított tritonokat, a fehértestű sellőket, a pikkelyes sziréneket és csodálatos virágállatokat, melyek a sziklára is felkapaszkodtak… Az író azonban látta őket, és hallotta a hangjukat is. Örökös volt a hullámverés a szikla körül, a szél és a víz zenéje százféle hangon mesélt, és az író feljegyezte ezeket a történeteket.”