In flagranti

Egy vicces, olykor megható szerelmes könyvet tart a kezében az olvasó. A történetekből megtudhatjuk, hányféleképpen lehet nőként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York-sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és főleg önismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony előfordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ő a nagy Ő. Ismerős a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet. „…az előszoba felől kulcszörgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy nő és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának: – Ez Rozi a fiammal. Egy nappal előbb hazahozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglásson, különben kikaparja a szemedet. Menj ki az erkélyre, én majd behúzom a sötétítő függönyt. – Neked barátnőd van? – tátotta el a száját Helga. – Exbarátnőm, de nem hagy békét. Minden nőt elüldöz mellőlem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen nő el nem hagyja a terepet. Nekidőlt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta. – Tőlem aztán megláthat – mondta kimérten. – Én nem félek senkitől, és senki elől nem fogok bujkálni. – Ha neked esik, magadra vess – vetette oda a férfi idegesen. – Én előre szóltam.”